avagy hajsza életre halálra...

Nagy sikert aratott a két NakedMusic zene, a Music and Wine és a Cherry, gondoltam dobok fel még egyet ebből a csapatból. Az előadó most Aya (Lysa Aya Trenier), akinek a hangja kicsit Sade-ra emlékeztetett engem, bár egy hajszálnyival kevésbé latinos hangulatú, kicsit merengőbb dalokat énekel, mint a dívából lett énekesnő. A szám olyan kis édeskés pálmafák-alatt-naplementét-nézős, koktél-nyalogatós, barátnő-ölelgetős békés szám, egy csipetnyi retro érzéssel.

Lehetne erről a zenéről vmi jól hangzót írni, mint pl. hogy egy koreás nevű, olasz amerikai és egy japán jazzista most akkor jól elmondja, mi is az a Spanyolország... Persze köze nem lenne a zenéhez, de páran mégis végighallgatnák, annak ellenére, hogy ez jazz. És ez már önmagában nem is lenne rossz.

Hiromi... egy 28 éves lány egy olyan országból, ahová csak az jutott be, aminek helye volt, de pl. amikor a világ feltalálta a ritmust, akkor éppen nem volt vevő a kultúra eme szegmensére. És a csaj mégis nyomja. Jazzesen, vérből előadva, őszintén, fiatalon, mégis profin.

Corea... egy 66 éves aktív jazz-ikon, aki megjárta a Julliardot, aki Miles egyik felfedezettje és egyben inspirálója volt, aki Jarrett és Hancock mellett a jazz-zongora egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja lett. És még mindig nyomja. Bölcsességgel, mégis játékosan, feszesen és mégis lebegősen. Mintha a jazz jedi-lovagja lenne, akivel a jazz van... egy Yoda mester.

Spain... Ha művészetről, zenéről, szerelemről, szenvedélyről, ha a buja, érzéki és virágzó életről beszélünk, akkor nehéz nem beszélni Spanyolországról. Eszembe juttatja, és talán neked is, hogy mire vágysz, mi akarnál lenni, és hogy hogy fordítanád fel a világot egy merész pillanatban. Igen, te se félnél a bikától, és álmaid nőjét te is vadul csókolnád úgy hogy törékeny szépsége szinte összeroppanjon, és akiért minden szélmalomban az óriásokat győznéd le a perzselő latin nap alatt.

Néha kihajolok a vonat, a kocsi ablakából, a motor plexije mögül és a mellem nekifeszítem a szélnek. A szívem a torkomban dobog és érzem, ahogy áramlik át minden rajtam. Így áramlott át ez a zene is rajtam. Élvezd te is!

A mai számot Andeenak dedikálnám. Szeretném ha minél gyorsabban és teljesebben felgyógyulnál és az utóbbi pár hónap mint vmi rossz álom, hamar tovaillanna. Szeretnék sok-sok energiát adni neked és bárki másnak, aki fogadni tudja. Az előadó pedig a múltkor, a Blue Six kapcsán emlegetett Naked Music egy másik "hangja", Lisa Shaw.

Andee!
"if you're feeling lost and alone
if you need a ride let me know"

Úton vagyok... hozzád.
Nem vagyok egyedül... veled.
Van hitem... benned.
Táncol a szívem... érted?

Szeretek úton lenni. Szeretem az utat megélni. Főleg, ha az élményt megoszthatom. Aki már olvadt egybe az elsuhanó tájjal, akit előzött meg a lemenő nap, aki folyamatosan keresi az aszfaltcsíkok kielégülést hozó végpontját, annak ismerős lesz a nóta.

avagy egy kis magyar történet a nagy magyar profi filmiparról

Már megint át kell linkelnem egy cikkre, mert egyszerűen nem bírom ki. Három éven keresztül volt egy pici közöm a magyar kultúra filmes szeletéhez, és sűrűn láttam ehhez hasonló húzásokat, de azért ez most nagyon üt. Lementem az MMK oldalát, mert ezt az utókornak őrizni kell a csattogós lepke, a lenines kitűző, a trabi meg a boney m-es szatyor mellett. Hogy Örkényt idézzem, ez "csecse".

Olvasd el az alábbi linkelt cikket, és a cikkben linkelt pályázati felhívást! Ha világos, hogy itt vmi nagyon nem világos, akkor kezded érteni, mi bajom.

Checkpoint Charlie - Egymás filmjének szopása

Gyuri, köszönöm a gyöngyszemet!

avagy idilli történet egy ígéretes kezdő munkaerő első csetlés-botlásairól

Nos, ezt a történetet már sokan megénekelték, ha ismerős, az nem a véletlen műve, hanem már te is velem együtt fogtad a fejed ezen a videón. De ha rég láttad, vagy esetleg eddig kihagytad volna, akkor vedd célba az egérrel a lejátszást, és kapaszkodj, mert jön Klaus.

Az angolul-németül nem értők számára dobok egy mentőövet: a filmecskén Klaus B. targoncavezető átveszi jogosítványát, majd elkísérjük első munkábaállása alkalmából és sokmindent megtudunk a munkahelyi balesetbiztonság okos szabályairól.

Egy régi kedvenccel indítom a napot. A jobb sorsra érdemes zenekar 1989-ben tűnt fel a slágerlisták élén, majd pár sikeres év után tulajdonképpen eltűnt a süllyesztőben. Az egyetlen, akiről valamennyit hallani, az a banda egyik énekesnője, Caron Wheeler, aki szólókarrierbe kezdett. Hogy mitől fulladt ki a banda, nem tudom, pedig jó zenéket csináltak. Pedig pont ők mondták, hogy mozogjunk tovább...

Avagy a hit vezesse kezemet

A hír, amely nagy vihart kavart a médiában:
"Azt szeretné a katolikus egyház vezetése, hogy a rendőrök ne alkalmazzák a zéró toleranciát a misén alkoholt fogyasztó papokra. A püspöki konferencia úgy képzeli, hogy igazolványt adnak majd papjaiknak, ami bizonyíthatja, hogy munkájuk miatt ittak bort."

Előrebocsátom, nem vagyok makulátlan. Vezettem már alkohollal a véremben, mentem át tiloson, sőt, volt amikor sebességhatárt is léptem túl. Nem érzem magam jól tőle, örülök, hogy nem kaptak el. De volt, hogy elkaptak, és még akkor is vállaltam a büntetést, amikor szerintem nem volt jogos (bekötött bukósisak, felhajtott állal vajon becsatolt bukósisaknak veendő-e?). A minap BKV-ellenőrök büntettek meg, 12 rugóra, azt is becsülettel befizettem, mert sajnos igazuk volt, nem volt jegyem. Úgy érzem, ugyanolyan szabálytisztelő, vagy nem tisztelő vagyok, mint más, ugyanakkor ha hibázom, akkor vállalom a következményeit.

Az egyház fenti óhaja szerintem nagyon nevetséges. Már eleve a tény, hogy vizet prédikál, miközben bort iszik, vegyük pl. azt, hogy gazdasági tevékenységeket folytat, az 1%-tól kezdve az egyházi birtokokig. Megértem, hogy az "egyháznak is fenn kell tartania magát valamiből", de könyörgöm... Jézus a kufárokat nem faggatta ki, mielőtt kidobta volna őket a templomból, hogy van-e miből fenntartaniuk magukat, vagy hogy az egyháznak dolgoznak-e. Az egyház, élve befolyásával, szeretne megint előnyöket, mentségeket kieszközölni magának, ami alapján az emberek megint húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú de mennyire felnézhetnek rájuk, mint felettük álló autoritás, akinek mindig igazuk van. Hát kérem szépen, egy ittas pap ugyanúgy veszélyhelyzetet okozója lehet, mint bárki más, és ettől egy papi menetlevél, de még sok-sok éves gyakorlat és a jóisten se menti meg. Megint szeretnénk élni a jó magyar hagyománnyal; építünk egy szép nagy és masszív kaput, aztán sutyiban már neki is áll mindenki, aki teheti, kisapkaput eszkábálni.

Nem, uraim! Szabály, méghozzá az emberi élet védelmében! Ha ezt bevezetnék, megint csak egy könnyen hamisítható okiraton fog múlni, hogy a rendőt mir csinál. Büntet, vagy elsikál, lelkizik, vagy eszi a kefét.

A másik meg, hogy már megint vki kapni akar (privilégiumot), mielőtt nyújtana vmit, vagy megdolgozna érte. Teszem azt, mondjuk a tisztelt katolikus egyház bevállalna egy párévente kötelezően elvégzett mesterkurzust a "hivatásos" autóvezetőinek, és mondjuk kötelező évi 5 óra pályázást szintidőre mondjuk a Hungaroringen. Akkor elmondhatná úgy 5 év múlva, hogy olyan hivatásos vezető papjaik vannak, akik még 10 mise és 3 liter misebor után is rükvercben előznék Monacoban Alonsot, ergo jár nekik a miseboros vezetés, ripityom!

De addig, kedves papság, a döntés a tiétek: iszik, vagy vezet?

A mai zeneajánlóm kicsit rendhagyó. Nem csak egy jó zenét ajánlok a figyelmedbe, hanem egy egész lemezkiadót, a Naked Music-ot.

Nemrég sikerült belekóstolnom a fiatal, 1992-ben alakult, de igazán 1998-tól aktív lemezcég eddigi termésébe. Aya és Blue Six zenéi ismerősek voltak, de sok új gyöngyszemet is találtam a managelt zenészek között: Aquanote, Aya (Lysa Aya Trenier), Blue Six (Jay Denes), Eric Stamile, Gaelle, Lisa Shaw, Miguel Migs. Érdemes körülnézni a kiadó honlapján, és rögtön ajánlanék is pár számot: Cherry (Lisa Shaw), Breakin It Down (Miguel Migs), Waiting (Aquanote), Uptown (Aya), Do What You Want (Aya).

És itt van még egy laza szám, a Music and Wine a Blue Six-től. Aztán aki odafigyel a szövegre is, annak kiderül, hogy hogy vagyok én mostanság. :)

avagy nem vagyok normális

Szombaton Csákváron voltam. Hazafelé az 1-es út mentén tankoltam. Háromezer-valahányszáz, teli tank meg két csoki, kellett a fűtéshez. A csaj írja a számlát a benzinről, ennyi liter, annyi forint, dátum - január 26.

Január 26...
Január 26...
Január 26...
Január 26...

Január van. És az imént tankoltam tele a motort, hazafelé úton hazulról 120km-re. Mondom január... tudod, az a fagyos téli hónap! Hó helyett a gondolat szállingózott le az agyamban: január van, tél a javából én meg az egészből semmit fel nem fogva motorozok. Ülök egy darab vason, a légkondi fullra tekerve (póriasabb nevén metsző téli menetszél...) és fel sem fogom, hogy január van. Azt hiszem megborultam agyilag. Bakker, nem vagyok százas...

Ui: Volt "társam is a bajban". Igen, van még aki ilyen időben utasként felült mögém, ebben a dermesztő időben is. Imádom. És nem csak ezért.

Nekifutunk egy új évnek, ez jobb lesz mint az eddigiek, sikeresebb, szebb, boldogabb, mert az ember ugyanabba a folyóba kétszer nem léphet, ha tanult a múltból, akkor jobbnak kell jönnie.

Amikor új dolgoknak futok neki, mindig előszedem ezt a számot, mert olyan nekiindulós, felpörgetős szám. Hátha más is így van vele...

Sajnos a videót a feltöltő kérése miatt nem tudom az oldalba illeszteni, szóval kérlek kattints az alábbi linkre, vagy a képre:

https://www.youtube.com/watch?v=CZ9KuDI--aQ

Minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátaimnak, hozzátartozóimnak kívánok
Békés, Boldog Karácsonyt!

avagy gyilkosok az úton

Ma reggel nekifutottam egy motorral Pestre menésnek. Tudni kell, hogy a motoron úgymond nyári gumim van, mivel télen nem nagyon szándékoztam használni, és csak úgy lecserélni a gumit, hátha alapon azért nem olcsó mulatság. A kerék kb. akkora mint egy kocsikerék, viszont vékonyabb, ami azt jelenti, hogy kb. annyi tapadása van mint egy kocsinak, tehát hóban-fagyban, ami most van, kb. ugyanúgy csúszkálunk mindketten, max a kocsi nem dől el. Kb. 15 km után fordultam vissza. Településen belül még oké, hogy nincs feltakarítva a hó, de az országutakon sem sokkal jobb a helyzet. Ez azt jelenti, hogy 5-20 között lehet menni az előbbin, 50-60-nal az utóbbin. Úgy ítéltem, hogy nem igazán lenne frankó 3 óra alatt felérni, inkább hagytam.

Aki csak kocsit vezetett, az nem tudhatja milyen motorozni. Most áradozhatnék, milyen jó érzés, de most inkább arról beszélnék, hogy egy motoros az úton egyszerre 4-5 dologra kell hogy figyeljen, de a tél miatt a forgalomra és a menetfizikára még jobban kell figyelni. Pl. a hó alatt nem látszanak az úthibák, amikre ha le is vannak fagyva, és a motoros ráfut, akkor észnél kell lenni. Meg aztán a moci, ha a hátsó kerék megpörög, akkor elindul a hajó tatja, esetenként borulni is szeretne. Persze az ember ilyenkor majdnem letett bakanccsal közlekedik, de akkor meg lefagy a lába. Aztán jön az, hogy ha a motoros "csak" hússzal megy, mert félti az életét, akkor már rögtön útban van mindenkinek, mert ugyan a teherautó is döcög, de azt mégsem lehet ledudálni meg letolni az útról.

No de ami a döbbenet. Egy óra alatt én is sokat csúszkáltam, és sok kipörgő kerekű kocsit láttam. Motoron minden milliméter dőlést, csúszást érzek, de vezettem kocsit, tudom, hogy ott a megcsúszásról, a kerekek kipörgéséről szinte semmi infó nincs, ergo ha vki kanyarba belecsúszva, kipörgő kerekekkel megy 60-80-nal a havon-jégen, akkor semmi sem kelti benne azt a halálfélelmet, ami a motorosban már rengeteg szirénát és villogó piros lámpát beindít. Persze, megoldás a kipörgésgátló, a téli gumi, a hólánc... lenne. Részben mert az emberek azt hiszik, ABS-sel annyi a fékút, mint szárazon. Részben, mert téli gumit egy óra alatt alig láttam, hóláncot egyáltalán nem. Kicsit olyan ez, mint amikor vkinek futja egy Astrára, de egy párezer forintos headsetre vagy kihangosítóra már nem. Az autós abban a boldog tudatban megy, hogy ó, ez a sebesség biztonságos a havon is, miközben nem érzi, hogy a kocsija már régen csúszik, és csak a kanyarban derül ki, hogy hoppá.

Van vmi, amit az autósok nem tudnak. Persze, megtehetik, hogy hóban, jégen nagy gázzal indulnak, azzal a felkiáltással, hogy egyszer csak megkapaszkodnak a kerekek. Közben a surlódás miatt a kerekek alatt megolvad a hó, ami aztán rögtön visszafagy, miután a kocsi elgurult onnan. Így lesz az úton egy szép, tükörsima jégpáncél. Hogy miért mondom, hogy "az autósok"? Mert ha ilyen útviszonyok közt egy motoros nagy gázzal indul el, akkor úgy kicsúszik a hátsó kereke, hogy a gép megborul és vége a mesének.

Nomármost a tél miatt nem áll meg az élet. Gyalogosok, bicajosok ugyanúgy vannak mint eddig, meghát a vonatos sztrájk se javít a helyzeten. Szóval bőven van mire vigyázni a közúton, ami ugye úgy nem megy, hogy se gumicsere, se visszajelzés a kerékről, ergo a nagy kasztni úgy rója útját mint az a bizonyos malomkő a Toldiban, ki tudja hol áll meg, kit talál meg. Télen nincs a szokásosnál nagyobb páncél a gyalogosokon, bicajosokon, motorosokon, de az autósokon sem, szóval amit lehet tenni, az az, hogy ésszel vezet az ember, no meg ha már tél van, felteteti a téli gumikat legalább. Téli gumi nélkül minden autós egy potenciális gyilkos. Hogy kit öl meg, magát vagy másokat, hogy mikor és hol, az csupán véletlen kérdése. A motoron nem volt téli gumi, visszafordultam, pedig sajnos sok dolgom lett volna Pesten. Ha az autósok is ezt tennék, nem lenne ennyi baleset télen. Túl szép lenne? Vagy erőszakkal kell már megint betartatni egy ésszerű dolgot, és minden sarkon álljon egy rendőr?

Ma egy kicsit fura lesz a reggeli zene, egy 14 éves számot mutatnék be. Amennyire fura a video, annyira "szalonjazz" a zene, de legalább azok is szórakozhatnak rajta, akiket nem köt le ez utóbbi. :) Az úr, Donald Fagen Walter Brecker basszusgitárossal alakította meg a 70-es években a limonádé-jazz nagy formációját a Steely Dant, Fagan mégis feloszlása után, a '93-as Kamakiriad albummal érte el legnagyobb sikereit, erről jön a Snowbound is. A siker örömére újra összeállt a Steely Dan, meg más pop/jazz zenészekkel, mint pl. Michael Franks, Michael McDonald, is megpróbált ismét nagyot alkotni, sikertelenül. Mégis, a Kamakiriad megmarad egy jó albumnak.

Jön a tél, a hó, álmodjunk együtt egy nagy téli álmot, és csak akkor bújjunk elő, amikor már a farkasok is vidáman játszanak. Donald Fagen és a Hó foglya.