Elvetemült pillanatomban hallgatom az egyik kertévé reggeli műsorát (már megint... le kéne szoknom róla, igen, sokan mondták már, dehát háttérzaj nálam), benne két neves végzett újságíró hölgyemény, egy megasztáros díva és egy cicamica, akinek talán legnagyobb szakmai alakítása Stohl Buci talpra segítése volt. A téma már eleve homlokráncolásra késztetett, mert a blogok világban tevőlegesen is otthon vagyok, és bevallom, a függés kevésbé jellemző rám, mint az, hogy néha kétoldali viszketegségem legyen az olvasásuktól is. Gyanús volt, hogy valami bulváros téma lesz, mert sem IT szakember, sem profi blogger, sem pszichológus nem volt a stúdió párszáz méteres közelében sem, de gondoltam, mit veszthetek, butulok egyet, megnézem. Felemelő volt. Gondoltam rögtön adok is a blogfüggésemnek, le is írom az agyömlésemet, mert nem bírom ki. Ez már függés?

Kezdjük ott, hogy bár a címben blogokról volt szó, a beszélgető négy emberből (a két említett plusz egy vörös médiacica és egy Uri Geller műsorban elhíresült paraáltudományos bűvész) csupán kettőjük tudta, mi az a blogolás, lévén hogy ők is írtak egyet. Csak mellesleg jegyzem meg, egyikük nem magának vagy a fióknak írta, ahogy a legtöbb blogger, hanem feltehetően pénzért teregette ki az életét egy bulvárlap weboldalán. Szó esett a közösségi portálokról is persze, mert a laikus hajlamos minden webkettes dolgot szépen egybemosni, hamár az úgyis az emberek közti távolságot webes összemosásáról szól. Szóval az épületes beszélgetésből kiderült, milyen kártékony dolog is ez az egész, mert ugye minél több infó elérhető valakiről, annál kiszolgáltatottabb, annál sebezhetőbb a magánélete. No igen. Erről csak annyit, hogy a honlapomon évek óta kint van a nevem, címem, telefonszámom, stb. és névvel együtt vállalok mindent, amit valaha leírtam, pl. itt is. És valahogy soha senki nem zaklatott semmivel, na jó, páran megkerestek már, hogy csináljak nekik honlapot, aztán ha olyan volt az illető, akkor reagáltam rá.

Tény, hogy XY médiasztárnak hátrányos, ha nem elérhetetlen, ha elvileg pontos és megbízható infók vannak róla a neten. Sőt azt is el tudom képzelni, hogy a kereskedelmi médiákban a képernyőre kerülő arcokkal íratnak egy szerződést is, hogy törölnöd kell minden személyes dolgod a netről. Nos, ez mind szép lenne és jó... ha. Ha maga az anyacég egy-két bulvárműsora, vagy más szennylap nem nyomozna és közölne mindenfélét az illetőkről. De hogy tényszerűek legyünk: minek néznék utána, hogy XY mondjuk kapcsolatban van-e, vagy hogy éppen tegnap milyen ruhát vett, amikor főműsoridőben az egyik kertévé egy bájos műsorvezetőjétől ezt megtudhatom. Sőt, bármikor megnézhetem és újra visszanézhetem a honlapjukról, hogy milyen hülyeséggel szólta el magát vki. Sőt, pár éve már azt csak azt nem tudhatjuk meg, hogy az operatőrök hogy főznek, mindenki mást igen.

Persze leszólták a cicababát is, aki énblogjában óráról órára közli a világhálóval, milyen trendi topánkát vagy csini rucit vett, és kb. ez mindaz az érték, amit a világgal meg tud osztani. OK, én sem tartom nagyra, azt, aki azt hiszi, hogy a kis életének hétköznapi tényei megosztásra valók, de ha valaki már valami mondanivalót, valami leülepedett értelmet tud a sorok közé csempészni, azt már azért ne feszítsük keresztre. És akkor még nem is szóltam arról, hogy az üres csacsogás - bár sokszor jellemző a közösségi oldalakra, chatekre, blogokra - nem a műfaj érdemi része. Ez kb. olyan, mintha az újságírókat szidnám, mert az írástudók olyanok, amilyenek. Miközben azért mind szakmai, mind közéleti blogok közt is találunk igen hasznos és értelmes tartalmakat, a közösségi oldalak pedig tetszik-nem tetszik, része lett az életünknek, mint az sms vagy az e-mail. Lehet szidni, de önmagában nem a technika a ludas, hanem az emberek, ha egyáltalán ludas valaki. De ha azt veszem, hogy sokaknak eleve jó, ha valakinek, bárkinek "elmondhatja", kiírhatja magából, hogy éppen mi foglalkoztatja, mert másnak úgysincs ideje meghallgatni őt. Szóval már megint a mumuskeresés és a bulvározás ment nagyban. Csak egyet szeretnék megkérdezni a tisztelt műsorszerkesztőktől: hogy miben rosszabb az általa leszólt internetes kommunikáció attól, hogy valaki kitalál vmi hülyeséget, mellé gyárt valami ideológiát, és botrány-mázzal nyakonöntve eladja, mint műsor, mint újságírói mű.

Ja igen, az valahogy számomra nem derült ki a beszélgetésből, hogy miben merül ki a "függés" fogalma, mármint blogos szempontból. Gondolom ez csak egy hatásfokozó stíluselem akart lenni, kb. mintha azt mondták volna, blogrobbanás, blogforradalom, blogcsillag vagy megablog.