Lehetne erről a zenéről vmi jól hangzót írni, mint pl. hogy egy koreás nevű, olasz amerikai és egy japán jazzista most akkor jól elmondja, mi is az a Spanyolország... Persze köze nem lenne a zenéhez, de páran mégis végighallgatnák, annak ellenére, hogy ez jazz. És ez már önmagában nem is lenne rossz.

Hiromi... egy 28 éves lány egy olyan országból, ahová csak az jutott be, aminek helye volt, de pl. amikor a világ feltalálta a ritmust, akkor éppen nem volt vevő a kultúra eme szegmensére. És a csaj mégis nyomja. Jazzesen, vérből előadva, őszintén, fiatalon, mégis profin.

Corea... egy 66 éves aktív jazz-ikon, aki megjárta a Julliardot, aki Miles egyik felfedezettje és egyben inspirálója volt, aki Jarrett és Hancock mellett a jazz-zongora egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja lett. És még mindig nyomja. Bölcsességgel, mégis játékosan, feszesen és mégis lebegősen. Mintha a jazz jedi-lovagja lenne, akivel a jazz van... egy Yoda mester.

Spain... Ha művészetről, zenéről, szerelemről, szenvedélyről, ha a buja, érzéki és virágzó életről beszélünk, akkor nehéz nem beszélni Spanyolországról. Eszembe juttatja, és talán neked is, hogy mire vágysz, mi akarnál lenni, és hogy hogy fordítanád fel a világot egy merész pillanatban. Igen, te se félnél a bikától, és álmaid nőjét te is vadul csókolnád úgy hogy törékeny szépsége szinte összeroppanjon, és akiért minden szélmalomban az óriásokat győznéd le a perzselő latin nap alatt.

Néha kihajolok a vonat, a kocsi ablakából, a motor plexije mögül és a mellem nekifeszítem a szélnek. A szívem a torkomban dobog és érzem, ahogy áramlik át minden rajtam. Így áramlott át ez a zene is rajtam. Élvezd te is!