avagy egymást

Hed Kandi. Aki előadók helyett válogatások szerint gyűjt zenéket, annak ismerős lehet e név, Mark Doyle lemezkiadóját takarja, ami 1999 óta ad ki válogatás-albumokat, chillout-house zenékkel. Nem vagyok egy nagyon house-rajongó, de azért ezek mégis többnyire jó zenék, éshát válogatás lévén csak az előadók néhány legjobb számát kapja az ember az albumokon. Ez a szám is egy HK válogatásról került a mai postba, egy kis brazil-elektro house szám, kellemesen lendületes, ami az utóbbi pár nap nyugisabb számai után felüdülés lehet. A video nem klip, hanem inkább diavetítés, - lévén hogy ezekre a zenékre inkább partizni és nem klipet forgatni szokás, - és a képekkel teszünk egy kis kirándulást Miamiba. :) Csatlakozz te is, tesó! Afro Angel...

avagy oázis

Akkor ma is uncsizunk kicsit. Az előadó nem érdekes, a szám úgyszintén, a videónak meg a hangulaton kívül semmi köze a számhoz. Fincsi, hátradőlős, pihenős zene, hátsó szándék, mondanivaló, stb. nélkül. Biztos van aki az ilyen zenéktől beállna, mint marinéni az űrsütitől, én spec naphosszat tudnám hallgatni. Akkor most három és fél perc nyugi van, chill out...

Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.

- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?

- Köszönöm tépen.

- Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság.

A novella folytatódik itt...

Apróság, végre megint a fejlécre kattintással juttok el a nyitóoldalra, ennek megfelelően a bal oszlop tetejéről levettem a nyitóoldalra mutató linket.

avagy csobbanáspont

Úgy döntöttem, ma nem terhelem meg senki gyomrát semmi nehézzel, ma bárzenét kapsz. Igazából ez egy kellemes, nyári délutáni, gyümölcslé mellé a tengerpartra való zene. Ibiza, hideg koktél, azúrkék ég, napsütés, mobil, laptop, pda kikapcsolva...

Elvileg azt mondják az okosok, hogy ez nujazz, vagy lounge, vagy mittudomén milyen zene, szerintem csak simán jó, vmi kategorizálhatatlan zene. A banda nem igazán ismert, tipikusan válogatás-albumok szinte névtelen szereplője. Viszont érdemes ezen a számon elindulni a youtube-on, last.fm-en vagy hasonló zenei lelőhelyeken, mert elég jó zenék "társaságban" szokott szerepelni. No, akkor hátradőlni, élvezni!

avagy vallomás Robertonak

Tudod, te voltál az első, aki elvitt motorozni. Féltem mögötted mint a fene, mert úgy mentél mint az állat, bár ez Firenzében, az olasz közlekedésben egy robogón nem is olyan különös. Amikor elhívtál, még nem sejtettem semmit, csak gondoltam kipróbálom, aztán jött a fekete leves, kapaszkodtam mint a fene, úgy zümmögtél a kocsik között. Félelmetes volt ez akkor egy magamfajta kissrácnak, de mégis volt benne vmi.

Hazajöttünk, eltelt sok-sok év, és úgy gondoltam, én ilyen veszélyes hobbira sosem adom a fejem. Aztán mégis... Felültem életem első kávédarálójára, egy kis ötvenes robogóra, mert előtte fizettem ki, és nem volt visszaút, ahogy akkor sem, Firenzében. Aztán belejöttem. Mentem vele sokat, sőt, azóta már nagyobb is van... amivel tavaly nagyon szerettem volna eljutni hozzád, és eldicsekedni vele.

Már nem tehetem. Elaludtál, békésen. Nagyon sajnálom, hogy nem mondhattam el, hogy ezt a hobbit, ezt a mániát neked köszönhetem, Roberto. Már tudom milyen jó, már mennék veled, de már nem lehet. Remélem így, vagy úgy még találkozunk, remélem ott és akkor is lehet még alattunk 2-2 kerék, hogy ez a régi álmom megvalósuljon. Szerettelek volna jobban ismerni, és a saját nyelveden elmondani, milyen jót adtál nekem. Talán egyszer még találkozunk, talán épp úton. Addig is, széles utat, Roberto!

avagy sokaknak ismét kivan a két kerekük

Nem voltam ott. Még lélekben sem - bocs bicajosok, jobb dolgom volt, de tényleg! - mégis úgy érzem, lettem volna ott. Talán szeptemberben elmegyek megint. Nem akarok magyarázkodni, de néhány éve azért én is ott voltam...

80000 pár emberi erőforrás által hajtott kerék gurult át a fővároson, igazolva, hogy egyre több ember lenne hajlandó kiszakadni a bádogkasztnikból és a benzingőzből, ha az ország kicsit jobban partner lenne benne. 80 ezer ember, a kritikus tömeg, aki tömeges kritikát mondott arról, ami most itthon van - mindezt tette politikamentesen, békésen, másokat nem, vagy csak minimálisan gátolva a dolgában. Voltam már pár éve ezen a vonuláson, ahogy motoros felvonulásokon is, és ilyenkor mindig megélek egy álmot, hogy milyen lenne, ha sok bicajos/motorostársammal lennék az úton, ha vigyáznának ránk, ha vigyáznánk egymásra, ha egy kicsit a miénk is lenne az út, nem csak az autósoké, és ha egy kicsit békésebb, megértőbb, nyugodtabb, tisztább világban lennénk. Persze, amilyen szép az álom, annyira múlandó is, bringaemelés, aztán vissza a macskakőre, a kátyúkba, a teherautók mögé, a 'gőzbe.

Nem értem, ha egy maroknyi ilyen vagy olyan politikai tüntető, vagy egy kupac mávos-békávés, vagy más közszolgáltató fel tud tartani másik 10 milliót, ha a közteret tudja szennyezni a létével, ha másokat akadályozhat abban, hogy dolgozzon, adót fizessen (a tüntető helyett is...) és még el is tud érni vele vmit, akkor 80 ezer békés, politikamentes, természetbarát bicajos miért nem tud elérni semmit. Vagy azt csak balhéval lehet? Csak akkor lehet felfogni egy kritikát, ha már bokszkesztyűvel vagy baseball-ütővel adják?

avagy ha megnövök...

Most elég hülyén érzem magam, mert egyfelől szinte alig tudok vmit a két szakállasról, meg a harmadikról, akik így együtt a ZZ Top - persze utánanézhetnék, és számomra érdektelen dolgokkal tömhetném a fejed, de inkább nem. Másfelől meg a dal mondanivalója is kellően nulla ahhoz, hogy írhassak róla. Aztán mégis valahogy jó ez a szám, ül a videó is, mégha kissé távol is áll a képi világa a rocktól. Na jó, pucér nénik vannak benne, meg az űrsiklóvá alakított ZZ Mobil is, füst meg fém szerelékek is... Választhattam volna a Gimme All Your Lovin'-t vagy a Legs-t is a mai számnak, de szerintem akkor is ez a legjobb. Szóval jó szórakozást, jönnek a szakállasok!

Egy ideje nem írtam a blogra, nincs időm, sajnos nagy a hajtás. Ezt mégis be kell jegyeznem, mert....... mert kell.

Nem tudom, nincs rá még szó. Szomorú vagyok, mert a műsorain nőttem fel, és valahogy mindig úgy tűnt, olyan volt mint Hofi, hogy nem tudod elképzelni, hogy ne éljen örökké. Aztán most már ő sincs... Egy ideje, ahogy öregebb és betegesebb lett, eltűnt a képernyőről, és csak a bulvár kapta fel, hogy az emberek is rádöbbenjenek, nem tudják elképzelni, hogy "A műsorvezető" eltűnjön. Aztán persze a bulvár pénzt látott benne, szenzációt, és volt, aki rajongással védte, volt, aki mindenféle mocskos dolgot derített ki róla, volt, aki csak pénzt remélt abból, ha fodrozódik a zavaros víz az ügy körül. Nem örültem neki, hogy egy embert nem hagynak megöregedni, meghalni békében, méltóságban. Most meghalt, nem tudom mennyire békében és mennyire méltóságban és a sem a bulvár, sem a pénz nem hozza vissza.

Sok boldog órát adtál nekem, Imre bácsi, akit csak a tévéből ismertelek. Emlékezni fogok rád, mert lehettél bármilyen, egy kicsit mégis sokaknak a családtagja voltál, és családtagoknak az ember mindent elnéz. Nyugodj békében, vagy térj vissza közénk, ugyanolyan életszeretettel, vidámsággal, ahogy éltél!

Youtube videók Antal Imrével...

És még egy lökött videó, most a japánoktól. Ping-pong meccs Mátrix-stílusban.

Hadd tegyek hozzá egy érdekességet. A japán színdarabokban, és általában közmegegyezés, hogy ha vki teljesen fekete ruhában van, akkor ő láthatatlan. Persze, látható marad feketében is, de az emberek ilyenkor ezen az optikai semmiségen túltéve magukat tényleg nem akarják meglátni a beöltözött embert, ergo pl. bábjátékoknál a segítők is feketében vannak, ergo csak a bábokat "látni", a segítőket nem. Erre az elvre épül a klip is. Szerintem poén.

Ha netán bal lábbal keltél volna fel, a busz az orrod előtt ment el, vagy a reggeli rohanásban még kávét sem tudtál inni, akkor most neked ajánlom a videót. Örökzöld, elnyűhetetlen, idióta. Aki ezt nem ismeri, az most sürgősen pótolja!