when life your life goes round in circles, feel lost in time
you keep searching for the answer that you'll never find
you've been holding on for too long, letting life pass u by
give it up so random, let it go this time

send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be
send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be

Just have faith in things you can't see, open your heart
there is no better feeling than to be free, right where you are
Everything that you need, the world will provide
listen, hear your calling, its louder than your own mind

send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be
send it out to the universe, let it fly away
send it out to the universe, whatever is meant to be will be 

Derégírtamáride...
Nem igérem, hogy sűrűn folytatom, főleg azért mert készül a 2.0. De most nem erről szeretnék írni.

Padlás. Nem tudom, kiben van benne pavlovi reflexként a szó, ahogy bennem. Remélem nagyon sokaknak, és tudom, hogy biztosan nem vagyunk kevesen. Mi jutott régen eszembe a padlás szóróról? A sajnos nálam korán meghalt nagyszülők, az emlékek, a nálunk a rejtélyes bújó- és kincses helyet pótló műterem, no és természetesen az az érzés, hogy ha ott vagyok, akkor más nincs, csak csupa érdekes, felfedezésre váró csoda, amit nem a jövő, hanem a titokzatos múlt vetett oda. Misztikum, emlékek, egyfajta magányos közösség mindenkivel és mindennel, amihez én még a nagy felnőttek szerint kicsi vagyok. És persze valami megmagyarázhatatlan szeretet.

Aztán jött gimiben az előadás. Rudolf Péter "Itt vagyoooooooooooooooooook!" kiáltással a fejünk felett berepült a színpadra, és kezdődött a varázslat. Kiszakadtam az akkorból és mostból: magával ragadott a mese. Talán nem is jó a mese szó, hiszen inkább valóság, a valós élet elemei, történések, és az a csoda, amit mindenki vár, aki már "kinőtt" a mesékből. Egy kicsit elhiszem, hogy van egy hely, ahol minden csoda, ahol minden szeretett lény él és kézzel fogható, ahol minden remény egy valóság. Nem akarok most a Kaszás Attila rajongókkal együtt sóhajtozni, mert egyszerűen mindenki jó volt. Tábori Nóra, Pápai Erika, Igó Éva, Rudolf Péter, Hegedűs D. Géza, Kaszás Attila, Balázs Péter, és bocsánat, akit kihagytam. A sztori a mai napig kedves nekem, ha van zene, amin férfi létére sírni tudok, akkor azt is e musical jegyzi. Tudtam, hogy életem egyik, illetve eddig legkedvesebb darabja lesz ez, amikor a végén a vígből kijöttem. Azóta párszor láttam - sajnos nem annyiszor, ahányszor szerettem volna, a zenéje is megvan, megörültem ma, amikor a rádióban hallottam egy ezzel kapcsolatos riportot... Kíváncsi leszek, kereskedelmi adók megemlítik-e valahol, valamikor. 2009 május 1., ma megy Dusán és Pici bácsi örök meséje 700. alkalommal a vígben. 21 éve volt az első, és szerintem mai napig az egyik és legértékesebb kincse az országnak Hofi humora mellett, amit bárki ebben az országban az utóbbi pár évtizede létrehozott. Mondanám, hogy ezt már exportálni kéne, mint az unicumot, de nem mondom, mert kicsit nehezen tudom elképzelni más nyelven, más helyen. Tábori Nóra, Kaszás, Rudolf Péter nélkül sem könnyű, már ők is hiányoznak. Talán egy rajzfilm... ha lenne sok pénzem, időm, megcsinálnám. 21 éve töretlen a népszerűsége, és tuti, hogy a páromat és a gyerekeimet is elviszem megnézni. Egyszerű halandó lévén csak annyit tudok tenni, hogy szeretem, hogy dúdolom néha, hogy dédelgetem magamban a darabot. Ha teheted, nézd meg te is! Ja, már láttad? Akkor úgyis elmész még párszor magadtól is...

Pici bácsi, Dusán, kedves szereplők, Vígszínház, köszönöm nektek, hogy visszaadtatok nekem vmi nagyon kedveset, szeretnivalót! Még nagyon-nagyon sok Padlást nektek, mert még sokan meg akarjuk nézni! :)

avagy megvagy!

avagy ne félj!

avagy ölelés

avagy az ellentét/pár

Huh. 80-as évek, emlékszik rá egyáltalán vki? Tiritarka divat, szintiőrület, hajzselé, vigyor ezerrel és persze mindenki boldog, szerelmes és szerencsés. Naná, hogy a csúcson ott volt a legifjabb Jackson, a csodagyerek, de azért itt volt csomó jó műanyagzene, a popzenében pedig már kikerülhetetlenek voltak a feketék. Mindenki szép volt, fiatal és bájos, nem véletlen, hogy több híres modellből is énekes lehetett (Whitney Houston, Sade). És valahogy még mindig emberiek voltak, nem pedig kitaláltak, mint a mai RnB hősök, akiknek a hangját vocoderrel gyártják le marketingesek és hangmérnökök. Akkor a Yamaha DX7 volt a király, minden zenéhez vmit értő ember ismerte a hangmintakészletét, amiből gazdálkodni lehetett. El Debarge, Ray Parker Jr. (Ghostbusters zenéje... emlékszel?), Zapp & Roger, Billy Ocean, New Edition, éshát Stevie (Wonder), Cameo (Word up!) és a Midnight Star, csak hogy pár név abból az érából. A legutóbbi bandától a mai szám a Midas Touch... minden amihez hozzányúl, arannyá változik.

avagy testmeleg

Nem akarok itt lenni. Ott akarok lenni, ahol mindig forró narancssárga alkonyat van. Ahol minden fürdik a buja virágillatban. Ahol minden hang érthető és érezhető. Ahol nincsenek titkok és bonyolult dolgok. Ahol te vagy csak és én. Ahol meleg van, ahol fúj a szél, ahol esik az eső. Ahol rajzolhatók az álmok és ahol a gyerekek élnek. Ahol a falak vattacukorból vannak, ahol mindig van csoki és szerelem. Hiányzol.

Sorry, nekem ezt mondja, ide visz el most ez a szám. Akinek infó kell, az Omar Lye Fook-nak nézzen utána!

avagy álca

Van-e olyan ember, aki magyarul beszél, zenét hallgat és nem ismeri a Kispált? Biztos van, de nekik meghagyom Balázs Palit és hasonlókat. :)  Lovasi András és pécsi bandája szerintem az egyik legeredetibb magyar dolog, ami az utóbbi 2-3 évtizedben történt a hazai művészeti életben. Nem akarom behatárolni műfajilag, hogy mi ez, elég annyi, hogy pár taktusból, pár sor szövegből minden zenekedvelő megismeri a kispál-zenéket. Volt szerencsém vele beszélgetni arról amit csinálnak, hogy tulajdonképpen a mai zenék dalszövegei nyelvtanilag az angol nyelv ritmusára, rímeire, stb. vannak kitalálva, ergo mással emészthetőt, főleg újat alkotni képtelenség. Mindenesetre nekik sikerült, úgy érzem.

Aztán ott van az Anima (Sound System, gyengébbek kedvéért). Nekik is sikerült vmi egyénit alkotni, amivel nemzetközi szinten is sikerült érvényesülni, persze más műfajban, máshogyan. Ebben a számban a két unikum csapat összegyúrt vmit, mindkét stílusból a jót, és kerekedett belőle egy kedves, vidám, és szerintem nagyon jó szám. Németh Juci mézédes kislányos hangja Lovasi kemény, férfias soraival.

És még vmi. Régebben is szerettem a számot. Most még jobban szeretem, mert kabalazene. Aki tudja, miért, mosolyogjon, köszönöm neki!

avagy csakazértsem!

A mai darab egy örökzöld funk. A szám eredetije egy méltatlanul kevéssé ismert funk-bandától szármatik, bizonyos Average White Band-től, méghozzá 1975-ből, és akkoriban az Eagles-től a Doobie Brotherstől orozta el a slágerlisták elsőségét. Teltek-múltak az évek, és a fél jazz-funk világ feldolgozta a számot, így jutunk el az 1992-es feldolgozásig.

A szaxofonista Candy Dulfer 14 éves korától játszik, zenei gyökereit apjától, Hans Dulfertől kapta, aki szintén zenész volt. Első nagyobb sikere Dave Stewart-tal a Lily Was Here volt, 1989-ben, de akkoriban, és azóta is Prince-szel sokat dolgozott együtt, illetve a Partyman c. videóban is szerepelt. 19 évesen jelentette meg első albumát (Saxuality), melyet Grammyre is neveztek. Candy Dulfer Pick up feldolgozása a Sax-A-Go-Go albumon jelent meg 1993-ban, és a számon elég erőteljesen érződik Prince hatása. Jó kis bulizós, "tornázós" szám, jó szórakozást hozzá!

Candy Dulfer honlapja

Érvényes két díjszabási övezet beutazására, egy órán belül, legföljebb négyszeri átszállással, a felszállóhelytől az utazás céljához vezető legrövidebb útvonalon. Átszállni csak kereszteződéseknél, elágazásoknál és végállomásokon lehet, de csak olyan kocsira, melynek útvonala az előzően igénybe vett kocsik útvonalától eltér. Egy utazás során csak egy Duna-híd és minden útvonal csak egyszer érinthető.

Kerülő utazás és útmegszakítás tilos!

avagy az igazi hős

Ha netán kétségeid lennének, hogy a vallásos embereket elhagyta a hősmítosz, ha igazi példaképre volna szükséged, és irtózol Superman kívül hordott bugyijától, pókember hálójától, Hulk unintelligens zöld fejétől, akkor eljött a te időd!

Megjött Jézus, a megahős! Van chopperes, szörfös, Stallone-t gyalázó hegymászó, álruhás koldus, de még győzelmet sugárzó focibajnok is. Ne késlekedj, ragadd meg az alkalmat, és rendeld meg máris a te személyes Jézusodat, hogy végre testközelből érezd, ő veled van. Mindörökké. Ámen!