avagy nyugodt városi élet két keréken

Hát igen, lehet máshogy is, nem csak dugóban anyázva, mobiltelefonálva-cigizve-kanyarodva, minden megálláskor dudálva, kereszteződésben álldogálva... A magyar közlekedési kultúra még nem érett a sok bicajos (és motoros) elfogadására. Igaz, erről a gyorshajtó és autók közt cikázó motorosok és a járdán közlekedő, piroson is áthajtó bicajosok is tehetnek. Nyugaton azért van pár hely, ahol igenis büszkék arra, hogy a lakók civilizáltan, környezetet óvva és nem utolsósorban dugómentesen közlekednek két keréken. Sokat szidjuk azt a környezetszennyező Amerikát, mégis, ők négy várossal képviselik magukat... és Magyarország? Lehet keresni a toplistán:

11. Basel, Svájc
10. Barcelona, Spanyolország
9. Berlin
8. San Francisco, Kalifornia, USA
7. Trondheim, Norvégia
6. Sandnes, Norvégia
5. Davis, Kalifornia, USA
4. Boulder, Colorado, USA
3. Copenhagen, Dánia
2. Portland, Oregon, USA
1. Amsterdam, Hollandia

További részletek itt:
11 most bicycle-friendly cities

 

avagy még léteznek a világon ilyen hihetetlen tájak

Szinte elképzelhetetlen, de úúúúúúúúgy szeretnék ilyen helyeken élni. Persze, ha belegondolok, ott nem lenne net, nem lennének szórakozóhelyek, társaság, motorozás, adott esetben talán víz és áram sem, szóval eleve más életmódot kíván egy ilyen hely. De akkor is... Kipróbálnám... aztán lehet hogy ott ragadnék. :) Ki tudja?

Itt még sok hasonló fotót találsz...

 

avagy ez most nem spártai, de legalább annyira félelmetes

Előrebocsátom, senkit nem szeretnék őrültködésre bíztatni. Amit a motoros csinál, az még nagyon gyakorlottaknak is életveszélyes, nem véletlen, hogy törvényileg tilos is. Amiért felteszem, az az, hogy akinek nem adatik meg, hogy átélje az érzést -feltéve, hogy kíváncsi rá-, az is kicsit belekóstolhasson, milyen 300-zal repeszteni az úton egy Yamaha YZF-R1 nyergében. Akiknek pedig megadatik, azoknak pedig üzenem, hogy inkább a videóban gyönyörködjenek, és ne próbálják ki. A helyszín mellesleg Ausztria.

 

 

avagy volt már falfestmény, testfestés, hát miért ne legyen kézfestés?

Biztosan ismered az a játékot, amikor vki a keze árnyékával utánoz állatokat. No, itt ezt gondolta tovább valaki nagyon leleményesen. A kéz árnyéka helyett magát a kezet használja, mint az állatok körvonala, és hogy még jobban a lényt lásd bele, meg is festette.

 

 

Az érzékeny lelkületű vallásos embereket kérem, most forduljanak vissza és meg ne nézzék a következő videót, a saját érdekükben.

Közeleg karácsony, egy aktuális történetet szeretnék eléd vezetni. A magvas mondanivalótól és az ötlet nagyságától dobtam egy hátast, gondolom ezzel nem leszek egyedül. Hát akkor élvezzétek!

 

 

A világ meghatódottan hallgatta a We Are The World-öt, könnyes szemmel adakozott az éhező afrikaiaknak, vagy épp vigyorgott, hogy a magyar tévén igazi sztárokat láthat, amikor leadták a maratoni segélykoncertet. Közben 1985-ben egy maroknyi zenész összefogott, hogy kiálljon a '62-ben bebörtönzött dél-afrikai szabadságjogi harcos, Nelson Mandela kiszabadításáért, a saját "fegyverükkel", zenében. A nagy nevek között volt Bob Dylan, Bono (U2), Bruce Springsteen, Keith Richards (Rolling Stones), Lou Reed, Peter Gabriel, Run DMC, de jazzisták közül is voltak szép számmal élő legendák, hogy csak Herbie Hancock, Miles Davis és Ron Carter nevét említsem. Hogy aztán ennek hatására szabadult ki Mandela 1990-ben, vagy sem, azt ki-ki döntse el maga, mindenesetre ez a szám elérte amit akart, a We Are The World árnyékában is. És mellesleg nem egy rossz szám.

 

avagy a mosolyával csábította el a leendő férjet

Ezt a videót most kaptam. Üt. Gyengébb idegzetűek inkább maradjanak a Julia Roberts-féle hollywoodi esküvőfilmeknél!

 

 

avagy imáink meghallgattattak

Gyerekkori kedvencem volt a Macskafogó, aminek pár jelenete, párbeszéde azóta szállóige is lett (Safranek...), most elkészült a rajzfilm folytatása. Ha a film csak annyira lesz jó sztoriban és kivitelezésben, mint amennyire az előd volt, akkor világsikert érdemel. Ugye te is eljössz a moziba megnézni? Addig is íme az előzetes:

 

avagy a blogíró szól a kedves népéhez

Először is Szócső cimkével fog futni minden, ami kevésbé tartalom, inkább "ügyrendi téma", tehát nem másodlagos tartalom, sőt, kifejezetten szeretném, ha ezt mindenki elolvasná, reagálna rá, stb. mert a szócsőbe szeretném, ha ti is, én is belekiabálhatnánk egymásnak, ami a szívünket nyomja. Tehát itt nem egyoldalúan mutatni akarok vmit, hanem közzé tenni vmit, illetve kikérni a véleményeteket.

Rögtön szeretnék kitérni arra, hogy a statisztikákból látom, hogy szépen növekszik a közönségem, ugyanakkor hozzászólásokat nem látok, egyet sem. Nem mondom, hogy nem szeretnék dícsérő szavakat olvasni a kommentárban, hogy fúúúúúú, de zsír a blogom, vagy hogy azon a videón majd' összeszartam magam, mert naná, hogy minden építő jellegű vélemény, hozzászólás érdekel... de azért tizenvalahány bejegyzést összehozni a semmiből, ráadásul nem is rosszakat, na az azért munka. Ha nincs semmi lelkesítés, akkor egy idő után elvész a lendület, "oszt' jónapot". No de viccen kívül... ha tetszik, ha nem tetszik, tessék kommentálni a bejegyzéseket, hogy tudjam, jó amit csinálok, vagy hogy mit csináljak jobban!

Előre is kösz! :)

A mai nosztalgia-zeném egy kicsit provokatív. Egyrészt azért, mert a mai fiatalok közül már szerintem kevesen ismerik már ezt a számot. Talán már Lisa Stansfieldet sem, akik meg mégis, ők sem ezt az oldalát. Aztán provokatív, mert 18!!! éve ez a klip még igen rebellis volt a pörgő-forgó vasalókkal, a csaj frizurájával, meg minden, és alaposan felkavarta a Milli Vanilli-Kylie Minogue-Rick Astley-stb féle zenei állóvizet. Jó zene volt, aztán Lisa Stansfield lenyugodott, egyre több szerelmes nótát énekelt és lassan a feledésbe merült egy igen jó énekes. Kár érte. Addig is pörögjenek azok a hősugárzók meg fényképezőgépek, emberek, ti meg tartsatok ki!

 

 

ezt már unokáink is látni fogják...

Ha eddig kétséged lett volna, hogy némiképp retro-imádó lennék, akkor most minden ellenkező gyanúd eloszlatom. Létezik egy oldal, ami a múlt olykor giccsesbe hajló relikviáit gyűjti és színes üvegcserépként darabról darabra összeillesztve megrajzolja, igen, ilyenek voltunk. Ciki, vagy nem ciki, nekem is volt ABBA-s szatyrom, törpeautóm, a Pajtást is vettem, takarékbélyeget is gyűjtöttem, a nyári Balatonra utazás (naná, hogy a piros NOHAB-on!) előtt képletesen is és szó szerint is szomjuhoztam egy nylon-zacskós Sióra, szombat esténként néztem a Meghökkentő meséket és a Menő manót. A lány bőre őre a Fabulon volt, míg a srác a kockaladában és Trapperban feszítve érezte úgy, hogy a sikeres randi érdekében mindent megtett. Sorolhatnám napokon át a márkákat és a hétköznapi vagy épp ünnepi részeit a letűnt gyerekkoromnak, giccses, nem giccses, engem akkor is olyan érzés fog el ilyen emlékeket visszaidézve, mintha egy kicsit megint elhinném, hogy van Mikulás. Persze tudom, nincs, és ciki az egész, mégis...

 

Nézzetek körül a Retronom-on és emlékezzetek mosolyogva, ilyenek is voltunk:

 

avagy szőke hölgyvezetők kerüljenek el!

Hm. Mióta rátaláltam, tudom, egyszer találkoznunk kell. Álmaimban magam előtt látom, ahogy bebarangolom lejtőit, domborulatait, íveit és lassan, minden szédült percét élvezve magamévá tenném. Szenvedélyesen megcsalnám bármelyik csajomat azokért az izgalmakért, amit nyújt. Vagy együtt egy hármas vele és a barátnővel.

Passo dello Stelvio. Stelvio hágó. A motorosok mekkája. Ezt egyszer minden motorosnak meg kell tapasztalnia! Bormioból indulunk, ez az olasz Alpokban van, 1215m magasból. Hajtűkanyarokkal tagolt hegyi szerpentin vezet fel a 2758m magasan fekvő Stelvio hágóra, ahonnan északkeletre visz az utunk tovább, több mint 1800m-t süllyedve, a 916m magasan található Prato allo Stelvioba. Hátunk mögött hagytunk 50km-t, miközben 3200 méter szintkülönbséget tettünk meg, számolhatatlan kanyar után. Persze autóból nem az igazi dolog, hiszen ott az ember a természettől elzárva, egy dobozban utazik és kerülgeti a hányinger, míg a motorosok kanyartól kanyarig a lejtőre simulva másszák meg a hegyet, a hegyoldal roppant árnyékában.

Íme pár kép és egy videó, hogy kicsit átérezzétek, mi fogott meg ebben a természeti csodában. Először a hágó déli oldaláról egy fotó:

 

Illetve egy kép arról, hogy mit lát az ember a hágó tetejéről, ha visszanéz.

 

Végezetül egy videó arról, hogy mit él át az úton a motoros, aki itt gurul lefelé. Igen, ezt szeretném átélni!

 

... de ciki a barátnődtől megkérdezni, hogy mi is az a breakbeat meg a nujazz, amit szeret.

Haveroknak mutattam a blogot, és volt olyan visszajelzés, hogy szép-szép, de mi ez a furcsa zene, meg hogy a drum'n'bass-t eszik-e vagy isszák. Utálok magyarázkodni, aki kellően nyitott, az utánanéz, kérdez, ha tényleg érdekli a téma. Na igen, de mit csináljunk ha a zenei lexikonok és más okosságok általában a musicaleknél meg Elvisnél véget érnek, a mai "tánczenéről" (bocsánatot kérek attól akinek idegeit borzolja a szó - igen, az enyémet is, de most nem jut jobb eszembe) meg ugye egy kukkot sem írnak. Meg aztán ha az ember bemegy egy mégoly' kulturált zeneboltba, ahol hegyekben állnak a CD-k, még ott is hiába szeretne belehallgatni vmi jó kis goába, hogy megtudja mi az, ha az amúgy fiatal, kozsón nevelkedett eladó úgy néz rá, mint bornyú az új kapura. Szóval jogos, honnan a fenéből tudhatná meg vki, mi az a tribal vagy hogy mi köze mondjuk a Kraftwerknek a KLF-hez?

No, akkor most felkapcsolom a villanyt jól! Találtam egy nagyon kedves oldalt, ahol összefüggéseiben, példákkal (zenékkel) illusztrálva vannak bemutatva a modern zenei irányzatok a technotól a rapig, az acid jazztől a dubig:

Ishkur's Guide to Electronic Music

avagy Csomagja érkezett...

Most egy animációs filmnovellát ajánlok figyelmedbe. Sem a mondanivaló, sem a megvalósítás nem forradalmi, mégis érdemes rá tíz percet szakítani a mindennapok nyüzsgéséből. Dőlj hátra és hagyd hogy ez a mese magával ragadjon! Ki tudja, lehet, hogy egyszer te is kapsz egy csomagot...

 

 

A ma reggeli ébresztő a Brand New Heavies-től a Never Stop. Hogy sose állj meg és sose add fel. Mindig talál az ember vmit, amiért érdemes tovább csinálni, csak ez akkor és ott még nem világos. Mindig vár rád egy szép nap, egy kedves szó, egy szívmelengető mosoly, egy megértő társ, de ha feladod, magadtól veszed el az esélyt, hogy megtaláld.