ezt már unokáink is látni fogják...

Ha eddig kétséged lett volna, hogy némiképp retro-imádó lennék, akkor most minden ellenkező gyanúd eloszlatom. Létezik egy oldal, ami a múlt olykor giccsesbe hajló relikviáit gyűjti és színes üvegcserépként darabról darabra összeillesztve megrajzolja, igen, ilyenek voltunk. Ciki, vagy nem ciki, nekem is volt ABBA-s szatyrom, törpeautóm, a Pajtást is vettem, takarékbélyeget is gyűjtöttem, a nyári Balatonra utazás (naná, hogy a piros NOHAB-on!) előtt képletesen is és szó szerint is szomjuhoztam egy nylon-zacskós Sióra, szombat esténként néztem a Meghökkentő meséket és a Menő manót. A lány bőre őre a Fabulon volt, míg a srác a kockaladában és Trapperban feszítve érezte úgy, hogy a sikeres randi érdekében mindent megtett. Sorolhatnám napokon át a márkákat és a hétköznapi vagy épp ünnepi részeit a letűnt gyerekkoromnak, giccses, nem giccses, engem akkor is olyan érzés fog el ilyen emlékeket visszaidézve, mintha egy kicsit megint elhinném, hogy van Mikulás. Persze tudom, nincs, és ciki az egész, mégis...

Nézzetek körül a Retronom-on és emlékezzetek mosolyogva, ilyenek is voltunk: