Egy nagyon kedves hölgyismerősöm meghívásából egy igen kellemes koncertélményben lehetett részem az Papp László Stadion/ex-Budapest Sportcsarnokban. Őszintén szólva nem voltam Eros Ramazzotti rajongó sosem, a koncertre is egy best-of meghallgatásával "gyúrtam", tehát ha vmi butaságot írok, tudjuk be műveletlenségemnek. Nem voltam rajongó, de ez a bő másfél órás koncert meggyőzött, hogy a csajok kedvencének, ennek az olasz énekesnek igenis van helye a rock nagy alakjai között. Ha valaki spoilert akar: a koncert igen kellemesre sikeredett.

Valahogy sosem izgattak az előzenekarok, most egy Angolai banda próbálta hangulatba hozni a népet, de nem éreztem, hogy az Erosra hangolt népet különösebben izgatta volna. Viszont kellemes meglepetés volt az olasz énekes meglepő korrektsége, csupán fél órás késéssel zúgott fel az ipari sziréna, mely a konténeres háttérrel előre jelezte, hogy a következő pár órában kemény erőfeszítéssel, "jó iparos mestermunkával" összerakott szórakoztatás lesz.

A repertoár fele-felerészben állt régi bevált nótákból és az új "Ali E Radici" albumról válogatott dalokból, és megemlíteném, hogy a konténeres háttér egyfajta színpadi függönyként és vetítővászonként látványosan kiszolgálta a számok hangulatát. Ami a látványt illeti, a háttérben sokszor hatalmasban láthattuk a stage-et, tehát a leghátsó szektorokban is elájulhattak a csajok a sármos olasz macsótól. Nagyjából három részből állt a koncert, az eleje pörgősebb, főleg új számokból válogatott, a középső inkább merengősebb volt, s a záró harmadban pedig egy kötelező best-of volt.

Bevallom férfiasan, nekem picit sok volt a balladás-mesélős nótákból, persze most a rajongók ki fognak fütyülni, lévén hogy felületes ismereteim szerint ezek a számok igencsak jellemzők Eros Ramazzottira. No de nem bántom, szerencsémre volt az általam kedveltebb dübörgős számokból is jócskán, amikor az ülőhelyhez rendelt koncerthallgató már azon gondolkodik, hogy a feje, lába, keze után milyen testrészével tudná még az ütemet adni. Már írtam, hogy nem rajongtam érte, de bevallom, ez az álláspontom változóban van. Nem vagyok nagy rocker (na jó, leszámítva a klasszikus vonalat, Dire Straits, Tina Turner, Clapton, Queen, stb.), de azért van egy néhány tucat számból álló mp3-készletem a motorozáshoz, és mára kiderült, kell bele Ramazzotti is.

Akinek megadatik, hogy cabrioban vagy vmi dögösebb túramotoron tengetheti sanyarú életét és délre veheti az irányt ebben a cudar novemberben, annak ajánlom, tárazzon be Ramazzotti életművéből, mert egyszerűen útravaló zenék a balladáktól a tombolós számokig mind. Giannit, az olasz műsorvezetőt mindig is kedveltem, de most kicsit jobban irígylem, hogy megvannak hozzá a gyökerei, hogy egy jó kocsiban repesztve a szöveg és a zene teljes átélésével Ramazzottit énekeljen.

És itt elérkeztem egy olyan dologhoz, amit sajnos nem tudtam figyelmen kívül hagyni. A hangosítás magyarosan tré volt, 1-2 hangszer, sőt ének-mikrofon is félelmetesen torz volt... na jó, stúdiófelvételekhez szoktam, de akkor is. A másik pedig a közönség. Sajnos nem egy olyan csapatot láttam, akiknek nem a zene volt a fontos, hanem a röfögés. OK, ne tudja valaki a kedvelt zenészének a sorait, ne énekelje vele, meg aztán olaszul kevesen tudunk. De hogy egy szolíd, merengős, csendes ballada közepén valaki fennhangon bazmegezve, sört kortyolva-böfögve vitassa meg a haverjával, hogy deállat hogy ittvan meg hogy állat csávó ez a ramazóti, és vihog mellé, az nekem kicsit sok. Az én pofám sül le emiatt, ő sajnos észre se veszi magát.

Kedves "szponzorommal", barátommal a koncertről kijövet megbeszéltük, hogy a zenehallgatást natív környezetében, olaszok közt, olaszhonban fogjuk legközelebb meghallgatni... ott valószínűleg a közönség is jobban a zenére fog hangolódni. Hogy a székhez kötöttségem miatt, vagy az illúzióromboló hordák miatt, vagy Tina Turner hiánya miatt nem tudtam teljesen bevadulni a zenére, azt nem tudom, legközelebb a zavaró tényezők kiküszöbölésével a szeánszot szerintem újra megtartjuk.

Ami viszont ott volt a levegőben, és amiben nekem új volt ez a zene, az az olaszos lazaság, játékosság, mint amikor az ember a száguldó autó ablakából fejét kidugva teleszívja a tüdejét a szabadság levegőjével. És azért a fene egye meg, Eros is öregszik, de valahogy úgy van mint Belmondo és Sean Connery, a 46 éves kölyöknek nem árt az idő, inkább csak érleli a sármját, és pasiszemmel is érthető, miért vannak oda érte a csajok. Összeségében ez egy mind formájában, látványában jól felépített, tisztességes, jó koncert volt, örülök, hogy kedves barátom meghívott rá, köszönet neki ezért! Hálám jeléül két link a végére, az elsőn Ramazzotti dalszövegek találhatók az eredeti mellett angol/francia/holland fordításban, a másik pedig egy ősrégi videó a kölyök Erossal, a kedvenc Ramazzotti számom, pótlandó hogy a koncerten nem hangzott el:

Ramazzotti dalszövegek

Ma che bello questo amore