Ma egy svájci hárfás úr zenéjét idézem meg, mint napi klip. Számomra meghatározhatatlan, milyen zenét is játszik, mert ez egy kicsit klasszikus zene, kicsit pop, kicsit világzene, kicsit vmi akusztikus ambient... olyan ilyen. Aki ismeri Vollenweidert, az ráismer, aki nem, annak meg megfoghatatlan. Volt szerencsém egy koncertjén jelen lenni, idáig az egyetlen olyan eset volt, amikor a közönség nem állt, nem csápolt, nem széken ült fegyelmezetten, hanem a földön heverészett.

Vollenweider zenéje számomra egy mesevilágot fest le, hol hősökkel, szörnyekkel, hol erdőkkel és tündérekkel, és kiszakít a mindennapi világból. Általában nagyobb zenekarokra, klasszikus hangszerelésre írt zenéi könnyedek tudnak maradni, sosincs olyan érzésem tőle, hogy komolyzenét hallgatok, holott ez sokmindenben olyasmi.

Az És a hosszú árnyékok c. szám a Dancing With The Lion albumról való, az album turnéjának egy állomása volt Budapest, ekkor hallgathattam meg élőben Vollenweider zenéjét, talán ezért maradt meg bennem annyira ennek a lemeznek az anyaga. Vagy csak jó az album. Én szeretem, kérlek, hallgasd meg!