Vannak témák, amiket kerülgetek. Szeretnék írni pár dologról, de nehéz, mert úgy érzem, vmi olyat kéne leírnom, amitől majd mindenki jól kedvet kap, és megszereti, amiről írok. Persze úgyse fogja, de én szeretném. Aztán ennek az a vége, hogy sokmindenről írok, csak épp a lényegesebb dolgokról. Itt van pl. Takeshi Kitano és a filmjei. Nagyon szeretem őket, de képtelen vagyok írni róla. Írok hát a zenéjéről kicsit.

Eredeti nevén Mamoru Fujisawa, vagy ahogy a filmekből ismerhetjük, Joe Hisaishi több mint száz filmhez adta műveit, köztük egész estés rajzfilmekhez és játékfilmekhez is, pl. Kitano filmjeihez is. Nagyon szeretem a zenéit, egyfelől le se tagadhatná, hogy japán, mégsem tolakodóan sok benne a "hazai" elem, egy távolkeleti zenéhez nem szokott embert is simán elringatnak a darabjai. A filmes kollégáimnak köszönhetően megtanultam szeretni a filmekben a csendet és az atmoszférát, ugyanakkor a filmzenékre is jobban figyelek, és Hisaishi művei film mellett és magukban is nagyon kellemesek. Nem felforgatók, nem akarnak többek lenni, mint egy filmzene: hangulatok, színek, érzések lágy folyama.

Ez a szám a Hana Bi, azaz a Tűzvirágok című filmből való.