avagy egy baleset margójára

Kikanyarodott elém egy autós és rendesen megborított. A bal első kereke találkozott az első kerekemmel, megszorulásig magával rántotta, miközben megdöntötte a mocit. Szerencsére nem mentem gyorsan, és - mint jó szokásom szerint mindig - fejem búbjáig fel voltam páncélozva, szóval a mentősöknek semmi munkát nem adtam. Az autós úr - egy idős, rokkant ember - vélhetőleg abban a tudatban indult el, ki elém a főútra, hogy majd mindenki satuféket nyom, ha ő egyszer elindul és megoldja a problémát amit okozott. Rendőr, helyszínelés, feljelentés lett a dologból, természetesen, de a mocin azért van sérülés rendesen, és a két ölelkező kereket sem volt egyszerű szétválasztani. Megértem, hogy a motorom, a két lámpa ellenére picike, alig lehet észrevenni, és egyébként is ezerrel száguldozok vele, eltűnök, feltűnök, meg minden. Megértem, hogy főútvonalon, egyenesen haladva nincs elsőbbségem egy elém kanyarodó kocsival szemben és vigyáznom kell rá. Még azt is megértem, hogy egy ilyen manővernél az autósnak nem kell a tükörbe néznie, ad absurdum hátrafordulnia - mert ugye a tükörből MINDENT látna, dehát minek az, azért van a fék, hogy megálljanak mögötte. Mellesleg jegyzem meg, ez a második ilyen jellegű esetem... De egyet végképp nem értek. Hogyan kap egy idős, rokkant ember jogsit úgy, hogy a KRESZ alapvető, elsőbbséghez való jogait is megsérti - akár testi fogyatékosságai miatt, akár tudatosan. Nem hibáztatom, nem utálom, csak nem értem, miért kell gyilkos fegyvert adni olyannak a kezébe, aki mint kiderült, használni se tudja.

Eddig volt pár balesetem. Ha ezek országúton, vidéken, nagy sebességnél történtek volna, akkor azt mondanám, magamat is beleértve, hogy igen, azok a hülye motorosok, mennek mint az állat. Donorjelöltek. De nem... egyetlen esetet kivéve az eddigi négy borulásomat mind lakott területen, kis sebességnél, meg nem adott elsőbbség (mind egyenesen haladva, főútvonalon) miatt szenvedtem el... Igen, örülök, hogy fel vagyok protektorozva, hogy mind fejben, mind védőöltözetben megteszem amit lehet, hogy ne legyen baj. És mégis van. Mondhatnám, hogy közlekedési kultúra, meg hasonló puffogások, de minek. Egyszerűen csak nem értem, mi jár ilyenkor a másik fejében. Miért teszi, amit. Miért?