A mai video egy kicsit más mint a többi. A zenének és a látványvilágnak egy nagyon ötletes összegyúrása a klip. Elsőre nem is veszi észre a néző, hogy mi is a csavar, mert lefoglalja a vonatból látszó elsuhanó táj és ott keres valami kapaszkodót, hogy mit kell nézni. Aztán az ember rájön, hogy egyrészt nem kell keresni semmi különlegeset, másrészt pedig amit "látni kell", az mindvégig a szeme előtt volt, hogy a táj ugyanúgy loopolt (végtelenítve ismétlődik) és mintákat sző, ahogy a zene, és persze a zenével együtt változva. Videotechnikában kicsit otthon vagyok, ismerek pár trükköt, de azért erre azt kell hogy mondjam, ügyes. A zene tulajdonképpen ugyanúgy "csak" egy hangulat, ahogy a képi világ is. Aki nem keres mondanivalót egy úton levésben, aki bambult már bele az elsuhanó tájba, aki zsibbadt már bele a folyamatos változásba, annak ismerős lesz az érzés, amit a klip ad. Hogy miért az a címe, hogy Star Guitar? Erre szeretném egy nálam okosabb költő mély életbölcsességet tükröző szavait idézni: csak. Akinek nem tetszik a cím, az mondhatja azt is, az a vonatos klip... :)